Sacred Texts  Bible  Index 
Psalms Index
  Previous  Next 

Psalms 9

KJV

1  To the chief Musician5329 upon5921 Muth-labben,4192 A Psalm4210 of David.1732 I will praise3034 thee, O LORD,3068 with my whole3605 heart;3820 I will show forth5608 all3605 thy marvelous works.6381

2  I will be glad8055 and rejoice5970 in thee: I will sing praise2167 to thy name,8034 O thou most High.5945

3  When mine enemies341 are turned7725 back,268 they shall fall3782 and perish6 at thy presence.4480 6440

4  For3588 thou hast maintained6213 my right4941 and my cause;1779 thou satest3427 in the throne3678 judging8199 right.6664

5  Thou hast rebuked1605 the heathen,1471 thou hast destroyed6 the wicked,7563 thou hast put out4229 their name8034 forever5769 and ever.5703

6  O thou enemy,341 destructions2723 are come to a perpetual end:8552 5331 and thou hast destroyed5428 cities;5892 their memorial2143 is perished6 with them.1992

7  But the LORD3068 shall endure3427 forever:5769 he hath prepared3559 his throne3678 for judgment.4941

8  And he1931 shall judge8199 the world8398 in righteousness,6664 he shall minister judgment1777 to the people3816 in uprightness.4339

9  The LORD3068 also will be1961 a refuge4869 for the oppressed,1790 a refuge4869 in times6256 of trouble.6869

10  And they that know3045 thy name8034 will put their trust982 in thee: for3588 thou, LORD,3068 hast not3808 forsaken5800 them that seek1875 thee.

11  Sing praises2167 to the LORD,3068 which dwelleth3427 in Zion:6726 declare5046 among the people5971 his doings.5949

12  When3588 he maketh inquisition1875 for blood,1818 he remembereth2142 them: he forgetteth7911 not3808 the cry6818 of the humble.6035

13  Have mercy2603 upon me, O LORD;3068 consider7200 my trouble6040 which I suffer of them that hate4480 8130 me, thou that liftest me up7311 from the gates4480 8179 of death:4194

14  That4616 I may show forth5608 all3605 thy praise8416 in the gates8179 of the daughter1323 of Zion:6726 I will rejoice1523 in thy salvation.3444

15  The heathen1471 are sunk down2883 in the pit7845 that they made:6213 in the net7568 which2098 they hid2934 is their own foot7272 taken.3920

16  The LORD3068 is known3045 by the judgment4941 which he executeth:6213 the wicked7563 is snared3369 in the work6467 of his own hands.3709 Higgaion.1902 Selah.5542

17  The wicked7563 shall be turned7725 into hell,7585 and all3605 the nations1471 that forget7913 God.430

18  For3588 the needy34 shall not3808 always5331 be forgotten:7911 the expectation8615 of the poor6041 shall not perish6 forever.5703

19  Arise,6965 O LORD;3068 let not408 man582 prevail:5810 let the heathen1471 be judged8199 in5921 thy sight.6440

20  Put7896 them in fear,4172 O LORD:3068 that the nations1471 may know3045 themselves1992 to be but men.582 Selah.5542

Sep

1 εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν κρυφίων τοῦ υἱοῦ ψαλμὸς τῷ Δαυιδ

2 ἐξομολογήσομαί σοι κύριε ἐν ὅλῃ καρδίᾳ μου διηγήσομαι πάντα τὰ θαυμάσιά σου

3 εὐφρανθήσομαι καὶ ἀγαλλιάσομαι ἐν σοί ψαλῶ τῷ ὀνόματί σου ὕψιστε

4 ἐν τῷ ἀποστραφῆναι τὸν ἐχθρόν μου εἰς τὰ ὀπίσω ἀσθενήσουσιν καὶ ἀπολοῦνται ἀπὸ προσώπου σου

5 ὅτι ἐποίησας τὴν κρίσιν μου καὶ τὴν δίκην μου ἐκάθισας ἐπὶ θρόνου ὁ κρίνων δικαιοσύνην

6 ἐπετίμησας ἔθνεσιν καὶ ἀπώλετο ὁ ἀσεβής τὸ ὄνομα αὐτῶν ἐξήλειψας εἰς τὸν αἰῶνα καὶ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος

7 τοῦ ἐχθροῦ ἐξέλιπον αἱ ῥομφαῖαι εἰς τέλος καὶ πόλεις καθεῖλες ἀπώλετο τὸ μνημόσυνον αὐτῶν μετ᾽ ἤχους

8 καὶ ὁ κύριος εἰς τὸν αἰῶνα μένει ἡτοίμασεν ἐν κρίσει τὸν θρόνον αὐτοῦ

9 καὶ αὐτὸς κρινεῖ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι

10 καὶ ἐγένετο κύριος καταφυγὴ τῷ πένητι βοηθὸς ἐν εὐκαιρίαις ἐν θλίψει

11 καὶ ἐλπισάτωσαν ἐπὶ σὲ οἱ γινώσκοντες τὸ ὄνομά σου ὅτι οὐκ ἐγκατέλιπες τοὺς ἐκζητοῦντάς σε κύριε

12 ψάλατε τῷ κυρίῳ τῷ κατοικοῦντι ἐν Σιων ἀναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν τὰ ἐπιτηδεύματα αὐτοῦ

13 ὅτι ἐκζητῶν τὰ αἵματα αὐτῶν ἐμνήσθη οὐκ ἐπελάθετο τῆς κραυγῆς τῶν πενήτων

14 ἐλέησόν με κύριε ἰδὲ τὴν ταπείνωσίν μου ἐκ τῶν ἐχθρῶν μου ὁ ὑψῶν με ἐκ τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου

15 ὅπως ἂν ἐξαγγείλω πάσας τὰς αἰνέσεις σου ἐν ταῖς πύλαις τῆς θυγατρὸς Σιων ἀγαλλιάσομαι ἐπὶ τῷ σωτηρίῳ σου

16 ἐνεπάγησαν ἔθνη ἐν διαφθορᾷ ᾗ ἐποίησαν ἐν παγίδι ταύτῃ ᾗ ἔκρυψαν συνελήμφθη ὁ ποὺς αὐτῶν

17 γινώσκεται κύριος κρίματα ποιῶν ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτοῦ συνελήμφθη ὁ ἁμαρτωλός ᾠδὴ διαψάλματος

18 ἀποστραφήτωσαν οἱ ἁμαρτωλοὶ εἰς τὸν ᾅδην πάντα τὰ ἔθνη τὰ ἐπιλανθανόμενα τοῦ θεοῦ

19 ὅτι οὐκ εἰς τέλος ἐπιλησθήσεται ὁ πτωχός ἡ ὑπομονὴ τῶν πενήτων οὐκ ἀπολεῖται εἰς τὸν αἰῶνα

20 ἀνάστηθι κύριε μὴ κραταιούσθω ἄνθρωπος κριθήτωσαν ἔθνη ἐνώπιόν σου

21 κατάστησον κύριε νομοθέτην ἐπ᾽ αὐτούς γνώτωσαν ἔθνη ὅτι ἄνθρωποί εἰσιν διάψαλμα

22 ἵνα τί κύριε ἀφέστηκας μακρόθεν ὑπερορᾷς ἐν εὐκαιρίαις ἐν θλίψει

23 ἐν τῷ ὑπερηφανεύεσθαι τὸν ἀσεβῆ ἐμπυρίζεται ὁ πτωχός συλλαμβάνονται ἐν διαβουλίοις οἷς διαλογίζονται

24 ὅτι ἐπαινεῖται ὁ ἁμαρτωλὸς ἐν ταῖς ἐπιθυμίαις τῆς ψυχῆς αὐτοῦ καὶ ὁ ἀδικῶν ἐνευλογεῖται

25 παρώξυνεν τὸν κύριον ὁ ἁμαρτωλός κατὰ τὸ πλῆθος τῆς ὀργῆς αὐτοῦ οὐκ ἐκζητήσει οὐκ ἔστιν ὁ θεὸς ἐνώπιον αὐτοῦ

26 βεβηλοῦνται αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ ἐν παντὶ καιρῷ ἀνταναιρεῖται τὰ κρίματά σου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ πάντων τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ κατακυριεύσει

27 εἶπεν γὰρ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ οὐ μὴ σαλευθῶ ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεὰν ἄνευ κακοῦ

28 οὗ ἀρᾶς τὸ στόμα αὐτοῦ γέμει καὶ πικρίας καὶ δόλου ὑπὸ τὴν γλῶσσαν αὐτοῦ κόπος καὶ πόνος

29 ἐγκάθηται ἐνέδρᾳ μετὰ πλουσίων ἐν ἀποκρύφοις ἀποκτεῖναι ἀθῷον οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν πένητα ἀποβλέπουσιν

30 ἐνεδρεύει ἐν ἀποκρύφῳ ὡς λέων ἐν τῇ μάνδρᾳ αὐτοῦ ἐνεδρεύει τοῦ ἁρπάσαι πτωχόν ἁρπάσαι πτωχὸν ἐν τῷ ἑλκύσαι αὐτόν

31 ἐν τῇ παγίδι αὐτοῦ ταπεινώσει αὐτόν κύψει καὶ πεσεῖται ἐν τῷ αὐτὸν κατακυριεῦσαι τῶν πενήτων

32 εἶπεν γὰρ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ ἐπιλέλησται ὁ θεός ἀπέστρεψεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ τοῦ μὴ βλέπειν εἰς τέλος

33 ἀνάστηθι κύριε ὁ θεός ὑψωθήτω ἡ χείρ σου μὴ ἐπιλάθῃ τῶν πενήτων

34 ἕνεκεν τίνος παρώξυνεν ὁ ἀσεβὴς τὸν θεόν εἶπεν γὰρ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ οὐκ ἐκζητήσει

35 βλέπεις ὅτι σὺ πόνον καὶ θυμὸν κατανοεῖς τοῦ παραδοῦναι αὐτοὺς εἰς χεῖράς σου σοὶ οὖν ἐγκαταλέλειπται ὁ πτωχός ὀρφανῷ σὺ ἦσθα βοηθῶν

36 σύντριψον τὸν βραχίονα τοῦ ἁμαρτωλοῦ καὶ πονηροῦ ζητηθήσεται ἡ ἁμαρτία αὐτοῦ καὶ οὐ μὴ εὑρεθῇ δι᾽ αὐτήν

37 βασιλεύσει κύριος εἰς τὸν αἰῶνα καὶ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος ἀπολεῖσθε ἔθνη ἐκ τῆς γῆς αὐτοῦ

38 τὴν ἐπιθυμίαν τῶν πενήτων εἰσήκουσεν κύριος τὴν ἑτοιμασίαν τῆς καρδίας αὐτῶν προσέσχεν τὸ οὖς σου

39 κρῖναι ὀρφανῷ καὶ ταπεινῷ ἵνα μὴ προσθῇ ἔτι τοῦ μεγαλαυχεῖν ἄνθρωπος ἐπὶ τῆς γῆς

Tan

‎1 ‏לַ֭מְנַצֵּחַ עַלְמ֥וּת לַבֵּ֗ן מִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃

‎2 ‏אוֹדֶ֣ה יְ֭הוָה בְּכָל־לִבִּ֑י אֲ֝סַפְּרָ֗ה כָּל־נִפְלְאוֹתֶֽיךָ׃

‎3 ‏אֶשְׂמְחָ֣ה וְאֶעֶלְצָ֣ה בָ֑ךְ אֲזַמְּרָ֖ה שִׁמְךָ֣ עֶלְיֽוֹן׃

‎4 ‏בְּשׁוּב־אוֹיְבַ֥י אָח֑וֹר יִכָּשְׁל֥וּ וְ֝יֹאבְד֗וּ מִפָּנֶֽיךָ׃

‎5 ‏כִּֽי־עָ֭שִׂיתָ מִשְׁפָּטִ֣י וְדִינִ֑י יָשַׁ֥בְתָּ לְ֝כִסֵּ֗א שׁוֹפֵ֥ט צֶֽדֶק׃

‎6 ‏גָּעַ֣רְתָּ ג֭וֹיִם אִבַּ֣דְתָּ רָשָׁ֑ע שְׁמָ֥ם מָ֝חִ֗יתָ לְעוֹלָ֥ם וָעֶֽד׃

‎7 ‏הָֽאוֹיֵ֨ב׀ תַּ֥מּוּ חֳרָב֗וֹת לָ֫נֶ֥צַח וְעָרִ֥ים נָתַ֑שְׁתָּ אָבַ֖ד זִכְרָ֣ם הֵֽמָּה׃

‎8 ‏וַֽ֭יהוָה לְעוֹלָ֣ם יֵשֵׁ֑ב כּוֹנֵ֖ן לַמִּשְׁפָּ֣ט כִּסְאֽוֹ׃

‎9 ‏וְה֗וּא יִשְׁפֹּֽט־תֵּבֵ֥ל בְּצֶ֑דֶק יָדִ֥ין לְ֝אֻמִּ֗ים בְּמֵישָׁרִֽים׃

‎10 ‏וִ֘יהִ֤י יְהוָ֣ה מִשְׂגָּ֣ב לַדָּ֑ךְ מִ֝שְׂגָּ֗ב לְעִתּ֥וֹת בַּצָּרָֽה׃

‎11 ‏וְיִבְטְח֣וּ בְ֭ךָ יוֹדְעֵ֣י שְׁמֶ֑ךָ כִּ֤י לֹֽא־עָזַ֖בְתָּ דֹרְשֶׁ֣יךָ יְהוָֽה׃

‎12 ‏זַמְּר֗וּ לַ֭יהוָה יֹשֵׁ֣ב צִיּ֑וֹן הַגִּ֥ידוּ בָ֝עַמִּ֗ים עֲלִֽילוֹתָֽיו׃

‎13 ‏כִּֽי־דֹרֵ֣שׁ דָּ֭מִים אוֹתָ֣ם זָכָ֑ר לֹֽא־שָׁ֝כַ֗ח צַעֲקַ֥ת עניים עֲנָוִֽים׃

‎14 ‏חָֽנְנֵ֬נִי יְהוָ֗ה רְאֵ֣ה עָ֭נְיִי מִשֹּׂנְאָ֑י מְ֝רוֹמְמִ֗י מִשַּׁ֥עֲרֵי מָֽוֶת׃

‎15 ‏לְמַ֥עַן אֲסַפְּרָ֗ה כָּֽל־תְּהִלָּ֫תֶ֥יךָ בְּשַֽׁעֲרֵ֥י בַת־צִיּ֑וֹן אָ֝גִ֗ילָה בִּישׁוּעָתֶֽךָ׃

‎16 ‏טָבְע֣וּ ג֭וֹיִם בְּשַׁ֣חַת עָשׂ֑וּ בְּרֶֽשֶׁת־ז֥וּ טָ֝מָ֗נוּ נִלְכְּדָ֥ה רַגְלָֽם׃

‎17 ‏נ֤וֹדַ֨ע׀ יְהוָה֮ מִשְׁפָּ֪ט עָ֫שָׂ֥ה בְּפֹ֣עַל כַּ֭פָּיו נוֹקֵ֣שׁ רָשָׁ֑ע הִגָּי֥וֹן סֶֽלָה׃

‎18 ‏יָשׁ֣וּבוּ רְשָׁעִ֣ים לִשְׁא֑וֹלָה כָּל־גּ֝וֹיִ֗ם שְׁכֵחֵ֥י אֱלֹהִֽים׃

‎19 ‏כִּ֤י לֹ֣א לָ֭נֶצַח יִשָּׁכַ֣ח אֶבְי֑וֹן תִּקְוַ֥ת ענוים עֲ֝נִיִּ֗ים תֹּאבַ֥ד לָעַֽד׃

‎20 ‏קוּמָ֣ה יְ֭הוָה אַל־יָעֹ֣ז אֱנ֑וֹשׁ יִשָּׁפְט֥וּ ג֝וֹיִ֗ם עַל־פָּנֶֽיךָ׃

‎21 ‏שִׁ֘יתָ֤ה יְהוָ֨ה׀ מוֹרָ֗ה לָ֫הֶ֥ם יֵדְע֥וּ גוֹיִ֑ם אֱנ֖וֹשׁ הֵ֣מָּה סֶּֽלָה׃

Vul

1 In finem, pro occultis filii. Psalmus David.

2 [Confitebor tibi, Domine, in toto corde meo;
narrabo omnia mirabilia tua.

3 Lætabor et exsultabo in te;
psallam nomini tuo, Altissime.

4 In convertendo inimicum meum retrorsum;
infirmabuntur, et peribunt a facie tua.

5 Quoniam fecisti judicium meum et causam meam;
sedisti super thronum, qui judicas justitiam.

6 Increpasti gentes, et periit impius:
nomen eorum delesti in æternum, et in sæculum sæculi.

7 Inimici defecerunt frameæ in finem,
et civitates eorum destruxisti.
Periit memoria eorum cum sonitu;

8 et Dominus in æternum permanet.
Paravit in judicio thronum suum,

9 et ipse judicabit orbem terræ in æquitate:
judicabit populos in justitia.

10 Et factus est Dominus refugium pauperi;
adjutor in opportunitatibus, in tribulatione.

11 Et sperent in te qui noverunt nomen tuum,
quoniam non dereliquisti quærentes te, Domine.

12 Psallite Domino qui habitat in Sion;
annuntiate inter gentes studia ejus:

13 quoniam requirens sanguinem eorum recordatus est;
non est oblitus clamorem pauperum.

14 Miserere mei, Domine:
vide humilitatem meam de inimicis meis,

15 qui exaltas me de portis mortis,
ut annuntiem omnes laudationes tuas in portis filiæ Sion:

16 exultabo in salutari tuo.
Infixæ sunt gentes in interitu quem fecerunt;
in laqueo isto quem absconderunt
comprehensus est pes eorum.

17 Cognoscetur Dominus judicia faciens;
in operibus manuum suarum comprehensus est peccator.

18 Convertantur peccatores in infernum,
omnes gentes quæ obliviscuntur Deum.

19 Quoniam non in finem oblivio erit pauperis;
patientia pauperum non peribit in finem.

20 Exsurge, Domine; non confortetur homo:
judicentur gentes in conspectu tuo.

21 Constitue, Domine, legislatorem super eos,
ut sciant gentes quoniam homines sunt.

22 Ut quid, Domine, recessisti longe;
despicis in opportunitatibus, in tribulatione?

23 Dum superbit impius, incenditur pauper:
comprehenduntur in consiliis quibus cogitant.

24 Quoniam laudatur peccator in desideriis animæ suæ,
et iniquus benedicitur.

25 Exacerbavit Dominum peccator:
secundum multitudinem iræ suæ, non quæret.

26 Non est Deus in conspectu ejus;
inquinatæ sunt viæ illius in omni tempore.
Auferuntur judicia tua a facie ejus;
omnium inimicorum suorum dominabitur.

27 Dixit enim in corde suo: Non movebor
a generatione in generationem, sine malo.

28 Cujus maledictione os plenum est, et amaritudine, et dolo;
sub lingua ejus labor et dolor.

29 Sedet in insidiis cum divitibus in occultis,
ut interficiat innocentem.

30 Oculi ejus in pauperem respiciunt;
insidiatur in abscondito, quasi leo in spelunca sua.
Insidiatur ut rapiat pauperem;
rapere pauperem dum attrahit eum.

31 In laqueo suo humiliabit eum;
inclinabit se, et cadet cum dominatus fuerit pauperum.

32 Dixit enim in corde suo: Oblitus est Deus;
avertit faciem suam, ne videat in finem.

33 Exsurge, Domine Deus, exaltetur manus tua;
ne obliviscaris pauperum.

34 Propter quid irritavit impius Deum?
dixit enim in corde suo: Non requiret.

35 Vides, quoniam tu laborem et dolorem consideras,
ut tradas eos in manus tuas.
Tibi derelictus est pauper;
orphano tu eris adjutor.

36 Contere brachium peccatoris et maligni;
quæretur peccatum illius, et non invenietur.

37 Dominus regnabit in æternum, et in sæculum sæculi;
peribitis, gentes, de terra illius.

38 Desiderium pauperum exaudivit Dominus;
præparationem cordis eorum audivit auris tua:

39 judicare pupillo et humili,
ut non apponat ultra magnificare se homo super terram.]


Next: Psalms 10